A meditációs kép mai változata
Bruder Klaus meditációs képének modern változatát láthatjuk templomunkban. Ez egy eredeti kép, tehát nem másolat, amit sok templomban kifüggeszthetnek.
Templomunk a legrégebbi Bruder Klaus templom a világon, jóllehet csak 1933-ban lett felszentelve. De akkor még Bruder Klaus nem volt szentként, hanem boldogként volt tisztelve, ezért külön érdekesség, hogy pápai engedély kellett hozzá, hogy a szentté avatás előtt egy templomot a tiszteletére szenteljenek és az ő pártfogásába ajánljanak. Az még érdekesebb, hogy 1947-ben, amikor szentté lett avatva, akkor még egyszer nagy ünnepélyességgel az akkori chur-i püspök által újra fel lett templomunk szentelve.
A legrégibb Bruder Klaus templom kapta tehát a Bruder Klaus meditációs képének modern változatát. Ez nemcsak hogy jól esik hallani, de érhető is, mivel a művész, aki ezt festette, a közelben lakott és 2019-ben halt meg. A festő és filozófus Max Rüedi (1925-2019) művei, festményei számos svájci templomban megtalálhatóak. Templomunk altemplomának üvegablakai is az ő munkái 1961-ből és az irgalmasság művei a témája. Évtizedek óta tehát itt élt és sokat foglalkozott Bruder Klaus gondolataival, látomásaival és meditációs képével. Írt, festett róla többször, majd 2000-ben az akkori plébános felkérte, hogy templomunk számára fesse meg ezt a képet. Majd költői módon így fogalmaztak: „Flüeli Ranft megérkezett Zürichbe”.
Ha elidőzünk a meditációs kép mai változatánál, akkor itt is sok impulzust és jó gondolatot kapunk. (pl.idilli légkor a karácsonykor, Jézus már a bárányt simogatja… Vagy a keresztnél ott van a szivárvány..) Ez ma nem célom, hogy a képeken elmélkedjünk, csak javasolni szeretném, hogy valamikor szánjon minden időt erre a képre is.
Ma Úrnapján egy képet nézzünk meg igazán, ami az Eucharisztiáról szól. Ha visszaemlékezünk, az eredeti elmélkedő képen egy szentmise jelenete látható. Itt egy napfelkelte háttérnél két hal és egy üvegkehely. Az Eucharisztia megszokott jelképei a kenyér és a bor. A művész ezzel több dolgot is tud üzenni nekünk, hogy ő másként ábrázolta az utolsó vacsora lényegét, illetve a szentmise-jelenetet, illetve az Eucharisztia jelképeit:
– A napfelkelte a reményt jelenti. Az Eucharisztia, a szentmise a jövő. Minden ember jövője. Az efezusiakhoz írt levélben azt olvassuk, hogy az Atyaisten akarata, hogy minden és mindenki egyesüljön Jézus Krisztussal. Szó szerint: „3…Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja…9tudtunkra adta akaratának titkát, …tervét, 10hogy … Krisztusban újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van.” Ez Isten terve. Ez a jövő. Ez az emberiség jövője, ez a világ jövője.
Addig is számunkra már most megtörténik ez a csoda:
A szentmisében egyesül Jézus, a Fiúisten újból az anyaggal, mint egykor Mária méhében. „Krisztusban újra egyesít mindent.”
Amikor pedig magunkhoz vesszük, akkor egyesül Jézus, a Fiúisten velünk.
Boldog az az ember, akivel ez már most megtörténik, és nemcsak a halála után. Boldog az az ember, aki áldozhat! (Akit egyházunk tart távol, ne feledjük soha a lelki áldozást.)
– Visszatérve a képhez: nincs már sehol a kenyér (amit számunkra az ostya jelent), mivel már elfogyasztották, mint a bor nagy részét is, látjuk, hogy csak a kehely alján van még egy kis maradék. Mert a szentmise azért van, hogy táplálékká legyen. Nemcsak nézzük, hogy mi történik a szentmisében, hanem valóban magunkhoz kell venni!
Boldog az az ember, aki gyakran magához veszi, aki gyakran áldozik. Vannak, akik naponta. Van, aki vasárnap kétszer is elmegy szentmisére és most már kétszer is áldozhat. A legtöbb igazhitű katolikus vagy ortodox vagy görög katolikus hívő hetente teszi. /Ne feledjük a szentgyónásokat se!
Táplálék akar lenni Jézus.
Max Rüedi legjelentősebb munkájának az Ilanzban lévő kolostortemplom üvegfestményeit tekintik. (Tőlünk délre kb. 2 órányi út autóval, Graubünden kantonban). Ott az egyik festményét nézzük még meg, mert szintén szép gondolatokat láttat:
Mit látunk ezen a képen?
- egy gyermeket, természetesen Jézust egy körben
- ez a kör két dolgot jelent és jelképez: az anyaméhet, Mária méhét és a Szentostya körvonalait. Mindkettőben ugyanaz a csoda van jelen: az Isten Fia egyesül az anyagvilággal.
- Tulajdonképpen ezt a titkot más ábrázolással is kifejezhetjük: egy betlehemi születésképpel és az Eucharisztia kettősségével.
De itt még valami nagyon jelentős dologra felhívja a figyelmet a művész. Hol lett Isten emberré? Betlehemben? Nem, ott született Jézus. De az emberrélevés nagy csodája nem a születés, hanem a fogantatás, tehát Názáret. Názáretben lett Isten emberré lett. Ezen a képen világosan látható erre a különbségre való felhívás: az Istenember nincs még megszületve, az anyaméhben van. És ez az igazi csoda. - A kék szín dominál. Először a kék színe Máriát jelenti (milyen jó Mária-ünnepeken kék miseruhát használni, ha van…) De a keresztény szimbolikában a kék szín gyakran Krisztus színe is, ebben Mária és Jézus szoros kapcsolatát is láthatjuk. Végül a kék szín a keresztény hagyományban a hit színe is. Ránézve a képre: hitre van szükségünk, hogy felismerjük ezt a nagy csodát, az emberrélevést (Menschwerdung a kép címe) és az Eucharisztia hasonló csodáját is.