Uram, tégy engem a te békéd eszközévé

A Teremtés Ideje folytatódik

Szeptember 1-jén, kedden kezdődött a Teremtés Ideje (Schöpfungszeit) a teremtett világ megőrzéséért tartott világimanappal; október 4-ig, Szent Ferenc ünnepéig tart. Az ív nyitva van, Szent Ferenc ma is velünk marad – de ma nem a teremtményekről, hanem a testvérekről szól a története.

A hét két Mária-ünnepet hoz: szeptember 8-án Kisboldogasszonyt (Mária születését – csak három ember születésnapját ünnepli az egyház: Jézusét, Keresztelő Jánosét és Máriáét), szeptember 12-én Mária nevenapját. A néphagyomány szerint Kisboldogasszonykor indulnak a fecskék, Mária nevenapján pedig „a nyár áment mond”. Kezdődik az ősz, a betakarítás: annak a gyümölcse, ami egész nyáron nőtt.

Ferenc és Leó testvér: az irgalom „zsolozsmája”

A rend kezdetén Ferenc és Leó testvér egy olyan kolostorban voltak, ahol nem volt breviárium. Ferenc azt javasolta, hogy az időt mégis Isten dicséretével töltsék: ő előre mondja a szöveget, Leó pedig úgy felel rá, ahogy ő megszabja. És Ferenc ezt szabta meg: ő elmondja, hogy fráter Ferenc annyi gonoszt tett és annyi bűnt követett el, hogy méltó a pokolra – Leó pedig feleljen rá: „Szent igaz, megérdemled.” Leó „angyali ártatlansággal” beleegyezett.

Ferenc elkezdte: „Ó, fráter Ferenc, oly sok gonoszat cselekedtél, és annyi bűnt követtél el, hogy méltó vagy a pokolra.” Leó azonban így folytatta: „Isten annyi jót visz véghez általad, hogy egyenest a mennyországba fogsz jutni.” Ferenc rászólt: nem így, hanem ahogy meghagytam. Újra próbálták – Ferenc könnyek között, mellét verve vádolta önmagát –, és Leó megint az ellenkezőjét mondta: „Isten úgy megszentel, hogy az áldottak közt is kiváltképpen áldott leszel.” Ferenc a szent engedelmesség nevében megparancsolta, hogy mondja: semmi esetre sem vagy méltó Isten irgalmára. Leó viszont mindig csak ezt felelte: „Isten, a mi Atyánk, akinek végtelen irgalma meghaladja bűneidet, megkönyörül rajtad, és irgalmát kegyelmével tetézi.”

Amikor Ferenc számon kérte, hogyan merészelt az engedelmesség ellen véteni, Leó alázatosan válaszolt: „Isten a tanúm, Atyám, hogy mindannyiszor eltökéltem szívemben, hogy utánad mondom, amit kívánsz. Isten azonban aszerint adja számba a szavakat, ahogy Neki tetszik, nem ahogy nekem.”

Egy ima története: nem Ferenc saját szava

Fejezzük be a mai elmélkedést a Szent Ferencnek tulajdonított, az ő lelkületében fogant békeimával: „Uram, tégy engem békéd eszközévé!” Ez az ima a szent „unokája”, nem a saját szava. Érdekes a története:

Az első világháború idején békeimaként terjedt: 1915-ben egy francia márki elküldte XV. Benedek pápának, és 1916 januárjában a L’Osservatore Romano is közölte. A Ferenc-kapcsolat egy nyomtatási véletlenből született: egy francia ferences 1918 körül egy Szent Ferenc-képes szentkép hátoldalára nyomtatta „Ima a békéért” címmel – a képet és a szöveget aztán az emberek összekötötték, és az 1920-as évek végétől már Ferenc neve alatt terjedt.

A második világháború alatt lett világhírű: az amerikai szenátusban is felolvasták 1945-ben, Teréz anya pedig a Nobel-békedíj átvételekor (1979) ezt imádkoztatta el; ő és munkatársai napi imádságként mondták. Miért érzik mégis „ferencesnek”? Mert a tartalma valóban Ferenc lelkületét tükrözi.