✦ Assisi Szent Ferenc ✦
A koldus – Krisztus az utcán
Hogyan látni meg Istent abban, akit a világ észre sem vesz?
Giotto: Ferenc odaadja köpenyét egy szegény lovagnak (Assisi, felső bazilika, 13. sz. vége)
A köpeny, amelyet nem kellett adni
A fiatal Ferenc gazdag kereskedőcsalád gyermeke volt. Mégsem tudott elmúlni egy szegény, rongyos lovag mellett – levette köpenyét és odaadta neki. Ez az egyszerű gesztus első jelzése volt annak, ami majd egész életét meghatározta.
Nem szánalomból tette. Nem is kötelességérzetből. Valami megmozdult benne, amit akkor még nem tudott megnevezni: a másikban valaki fontosabbat látott, mint önmagát.
Ez az érzékenység nem volt természetes. Ferenc maga írta le, hogy azelőtt undorral fordult el a betegektől, a leprástól. Az a változás, amely benne lezajlott, belülről jött – Isten munkája volt benne.
Ferenc megcsókolja a leprást (Zacarías González Velázquez, Prado, Madrid)
„Amit a legkisebbeknek tesztek, nekem teszitek” (Mt 25,40)
A leprás, aki Krisztus volt
Ferenc maga mondta el: a fordulópont az volt, amikor megcsókolta egy leprás kezét. Az undor hirtelen édes lett. Attól a pillanattól fogva másképpen látott.
Ez nem misztikus képzelet volt, hanem Jézus szavainak élő valósággá válása: „Amit a legkisebbeknek tesztek, nekem teszitek.” Ferenc szó szerint hitte ezt – és szó szerint élte.
Assisi templomaiban ma is látható: a szegények, betegek, kitaszítottak fogadása nem karitatív program volt Ferencnek. Ez volt az istenimádás egyik formája. Aki Istent keresi, de az utcán fekvő embert nem veszi észre – valamit kihagyott az útból.
és mindenkiben.”
Ez a ferences lelkiség alapja. Nem elvont elmélet: hanem konkrét ember, aki előttünk áll, és akire ránézünk – vagy nem nézünk.
A kérdés, amelyet Ferenc feltesz nekünk: kit nem veszel észre a mindennapi életedben? Ki az, akihez közel kellene menned – de inkább elfordulsz?
✦ Személyes kérdés ✦
Az evangéliumi szegénység nem elsősorban anyagi kérdés. Az a szegénység, amelyre Ferenc hívott, a belső szabadság: nem ragaszkodni annyira a saját biztonságomhoz, kényelmemhez, véleményemhez – hogy mellette ne legyen helyem a másik embernek.
Aki visszatart, az szegényedik.”
– Péld 11,24
Ferenc ezt nem mondásként mondta – hanem megélte. A kérdés hozzánk: mi az, amit ma odaadhatnánk?