Szólj hozzám… (2005)

A kommunikációs program ötödik éve egy csendes, bensőséges kéréssel lépett a nyilvánosság elé: „Szólj hozzám…” Az év a kommunikáció, az imádság és a párbeszéd témáját bontotta ki — az Istennel és az egymással való kapcsolat éve volt.

Az ember társas lény

Az ember teremtettségénél és természeténél fogva társas lény, ezért elemi szükséglete, hogy kapcsolatokat létesítsen. Az egyház tanítása szerint a kommunikáció több, mint gondolatok közlése és érzelmek jelzése: legmélyebb szinten saját magunk odaajándékozása a szeretetben. Az egymás közötti és a Teremtővel folytatott kommunikáció minden közösség létének alapfeltétele.

Pilinszky János szépen fogalmazta meg ezt: a beszéd nem más, mint „adás és befogadás. Nyitottság. Szeretet.” Aki valóban szól a másikhoz, az megnyitja önmagát — és aki valóban meghallgatja a másikat, az ajándékot fogad be.

Amit a média nem pótolhat

Számos egyéni és társadalmi probléma fakad abból, hogy a modern világban az emberek közötti és az Istennel folytatott kommunikáció elsorvad, vagy csak töredékes formában valósul meg. A médiumok világa — bármilyen fejlett is — nem pótolja és nem is pótolhatja a személyes kapcsolatot. Mindig szükségünk lesz Valakire, akihez szólhatunk, aki meghallgat, akivel megosztjuk örömünket és bánatunkat, és aki választ ad egzisztenciális kérdéseinkre.

Az imádság éppen ez: párbeszéd Istennel. Nem magányos monológ, hanem meghívás arra, hogy merjünk szólni hozzá, és — ami még nehezebb — tanuljunk meg figyelni a szavára. A fiatal Sámuel szavai az imádkozó ember alapállását fejezik ki.

„Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”

1Sám 3,9

Üzenet a mának

A plakát az élet három korszakát öleli fel: a születendő életet, a gyermekkort és a felnőtt ember csendes imáját — Istennel minden életkorban lehet és érdemes beszélgetni. A program központi üzenete: keressük az alkalmakat, ragadjuk meg a lehetőségeket, hogy szóljunk Istenhez és embertársainkhoz egyaránt. Egy egyre magányosabb, képernyők mögé húzódó világban ez ma sürgetőbb, mint valaha — mert a kommunikáció révén válunk igazán emberré.