Szent Pál év (2008–2009)

A Szent Pál év az egész Egyház jubileuma volt: XVI. Benedek pápa hirdette meg az egyetemes egyház számára, a népek apostola születésének 2000. évfordulójára (2008. június 28. – 2009. június 29.). A pápa a római Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, az apostol sírja fölött nyitotta meg az évet. A Magyar Katolikus Egyház is bekapcsolódott, és plakátsorozatával hívta fel rá a figyelmet.

A népek apostola

Pál apostol a kereszténység egyik legnagyobb alakja: fáradhatatlan misszionárius, aki az evangéliumot a zsidóság határain túl, a pogány népek közé is elvitte. Három-négy nagy missziós utat tett meg a Földközi-tenger világában, közösségeket alapított Kis-Ázsiától Görögországig, és végül Rómában szenvedett vértanúságot. Levelei az Újszövetség legkorábbi írásai közé tartoznak, és máig a keresztény hit alapvető forrásai.

A damaszkuszi fordulat

Pál útja a damaszkuszi úton fordult meg: az egykori keresztényüldöző Saulból a feltámadott Krisztussal való találkozás után Krisztus legbuzgóbb apostola, Pál lett. Élete tanúsítja, hogy Isten kegyelme bárkit átformálhat — senki sincs olyan messze, hogy ne térhetne meg. „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).

A jubileumi évnek erős ökumenikus jellege is volt, hiszen Pál egész életét a Krisztusban való egységnek szentelte. A megnyitón I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka is jelen volt — jeleként annak, hogy az apostol öröksége ma is összeköti a keresztényeket.

„A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.”

2Tim 4,7

Üzenet a mának

A jubileumi év a megtérésre, a missziós buzgóságra és a Krisztussal való személyes találkozásra hívott. Pál apostol vallomása — „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” (Fil 1,21) — ma is mércét állít elénk: mi az, ami igazán a középpontban áll az életünkben?