Köszönjük, hogy jelentkezett a következő usteri szentmisére. Ha nem lesz elég jelentkező, akkor szombaton újabb emailt küldök.
Usterben havonta tartunk magyar nyelvű szentmisét, amelyre nagy szeretettel hívjuk. Minden hónap 3. vasárnapján du. 17.00-kor a Szt. András templomban (Neuwiesenstrasse 17, 8610 Uster) találkozunk és utána egy kis beszélgetésen is (kivéve koronavírus idején).
Arhiv:
2020. febr.: Mivel egyre többet kell német szentmiséket tartanom a második szolgálati helyemen (Glattbrugg) az ottani plébános egészségi állapota miatt, így az eddigi vasárnapi hittanokat délután tudom csak megtartani. Emiatt, ahogy már januárban megbeszéltük és mindenki elfogadta, és utána a plébánia vezetése is, az usteri szentmisék kezdőidőpontja a jövőben: 17.00 (a korábbi 16.00 helyett).
2020. november: Megjegyzés az usteri szentmisékhez
A plébános-váltásnál 2017-ben Ferenc atya úgy nyilatkozott, hogy a korábbi aktív usteri hívek gyakorlatilag mind elhunytak. Az újak közül alig igényelnek magyar szentmiséket. Mégis: amikor az a néhány fiatal pár, család jön vagy jönni tud, akkor nagyon családias légkörű, szeretetet-teljes találkozásaink, imádságaink vannak. Ha nem jönnek a fiatalabbak, akkor alig vagyunk, pl. októberben is csak messzebbről jöttek ketten. De volt, hogy senki nem jött. Így a svájci (fizetett) sekrestyés miatt is ezentúl előre bejelentkezést kell kérnünk (a szentmise előtti péntek estig), és szombaton tudatjuk, hogy lesz-e szentmise (tehát vannak-e, akik jönnek). (Ha elmarad igény hiánya miatt, akkor honlapunk kezdőoldalán (ide kattintva, vagy ugyanez „a szentmisék időpontjai“ oldalunk), az usteri képnél (egérrel a kép felé) megjelenik majd, hogy pl.a májusi szentmise elmarad, mert nincs elég jelentkező.)
2019. május: Megjegyzés a wetzikoni szentmisékhez
A közeli Wetzikonban nem tudjuk már sajnos folytatni a magyar nyelvű szentmiséket, ehelyett viszont Usterban a korábbi kéthavi találkozást havi találkozásra módosítottuk. Háttérokok: – nagyon kevesen jöttek a szentmisékre, – a sekrestyési feladatokat ellátó református testvérünk családi okok miatt nem tudta folytatni, és senki sem vállalta helyette, – így miután a templomkulcsot visszaadta eddigi segítőnk a svájci plébániának, így nem is tudunk előkészülni a szentmisére, az ottani gondnok pedig csak egy alkalommal vállalta azt el. – Ezek után közösen a fenti megoldást határoztuk el.
A wetzikoni történésekhez, még hadd álljon itt egy lelki háttér-magyarázat:
Az egyik alapelv, ami az egyháznál nagyon fontos, hogy közösen alkotjuk az egyházat: civil és papi tagokkal. Éppen a svájci egyházközségek szép példát adnak nekünk arra, hogy milyen fontos a civil hívők aktivitása. A missziónkhoz tartozó különböző városokban is csak akkor működhet jól, az ottani egyházi közösségi élet, ha helyben vannak aktív hívők, akik szervezési és koordinálási feladatot is vállalnak, és a máshonnan odaérkező lelkipásztor tud velük együtt továbblépni. Helyi aktív segítők hiányában már nem sok jövője marad egy kis közösségnek.
Gondolatban már sokszor eljátszottam azzal a lehetőséggel (sőt olvastam is róla), hogy milyen lehet az, amikor senki nem jön el egy közösségi találkozásra, imádságra, szentmisére. Ennek éppen akkor aktuálisan mindenki részéről lehet nagyon érthető indoka. Nagyon valószínű, hogy ilyen csak kisebb közösségeknél fordulhat elő, hogy éppen senki nem tud jönni. De van ennek egy sokkal mélyebb és régebbi oka és gyökere, ezen gondolkozzunk el egy kicsit.
Sokan nem értik és nem is sejtik a szentmisék felfoghatatlan értékét és lényegét. Ezért sok hívő elmarad mindig a legfontosabb imádságról. Katolikusok között is sokan úgy gondolják, hogy magát a szentmisét kell nagyon különlegessé tenni, hogy vonzó legyen mindenki számára. Persze, készülni kell rá, akár sokat is, de ez az irány mégis zsákutca. Mert nem a szentmisének kell vonzania az embereket, nem a szentmisének kell közösséget alkotnia, hanem vissza kell menni a gyökerekhez: fordítva van az igazság. A szentmise akkor lesz igazi, amikor a már hívő emberek jönnek, hogy dicsérjék az Urat (ennek viszont sok megelőző feltétele van). Vagyis egy meglévő keresztény közösség igénye a szentmise. A keresztény közösség együtt a pap vezetésével ünnepli utána a szentmisét. Amikor a katolikus plébániák és közösségek közösségi élete leredukálódik csak a szentmisére, akkor valójában leszegényedik és eltűnik az igazi közösség. Innentől kezdve már csak idő kérdése a közösség megszűnése (ha van egyáltalán). Sok helyen láthatjuk, hogy közösség helyett egy misére járó csoport van. Még rosszabb, ha már senki nem segíti a csoportot-közösséget, semmilyen egyházi alkalmat, még a szentmise előkészítését sem. Ha nincsenek segítők egy településen, akkor valóban nagyon kérdéses a jövő. Persze a folyamat mindig megállítható és megfordítható, új életre kelhet egy közösség, ez a keresztényektől függ.
Jézus legfontosabb tanítása nem a szentmise, hanem az Isten országának meghirdetése, a keresztény közösségi élet. Ha ez megvan, ennek a legfontosabb állomása a szentmise, ahol Jézus a legmélyebb titkokban részesít minket.
Adja az Úr, hogy ezen az úton haladjunk mindenütt.
Szeretettel:
Péter atya