Vágyódjunk az egységre, imádkozzunk az egységért

• • • • • • lelkünk egységéért Istennel
          • embertársainkkal
          • keresztény társainkkal

Az oldal tartalma:
Imahétről, 2021-es, 2022-es imafüzet, változtatás szándéka
A svájci ökumenikus szerzetesi közösségről 

Ökumenikus imahét

Az egységért való imádságok kiemelt alkalma az évről-évre visszatérő imahét (Európában januárban).

Minden évben a világból valamelyik ország keresztényei[1] készítik elő ezt az imahetet. 2021-ben svájci keresztények készítették el az imahét imádságait, amelyek a kiadott imafüzetben vannak közzé téve. (Imafüzet németül itt…, magyarul itt…, magyar hivatalos oldal  itt….)

A 2022-es imafüzetet ide kattintva érjük el…

A XIX. század végén kezd elterjedni ez az imaösszefogás….
Magyarországon először 1886-ban hirdetnek meg imahetet.

Zürichben a magyar keresztények között még nincs meg a hagyománya az imahét megtartásának. Református és katolikus oldalról is kifejeztük ezt a szándékunkat, amely kiegészítené a nemzeti ünnepeink ökumenikus megünneplésének megváltozását.  A koronavírus-ideje viszont ezt most nem segíti, így még szándékunk nem lépett a tettek mezejére. De annál inkább buzgóbban próbáljunk most fizikai találkozás nélkül is ezért a szándékért imádkozni!

A javasolt imaalkalmak hármas eleme:

• a csendben Jézustól várjuk emberi személyiségünk és a vele való egységét
• élesszük fel magunkban az egymás, a keresztények egységének vágyát
• cselekedjük (liturgikus közös cselekmények, jelképek használata is)

2021.októberében a nemzeti ünnepünk alkalmával fel tudtuk használni az idei imafüzet imádságait, otthonunkból is imádkozhatunk erre a szándékra! Program- és imafüzetünk itt elérhető….

A 2022-es Program- és imafüzetünk itt elérhető….

A svájci ökumenikus szerzetesi közösségről 

Azok a svájci keresztények, akik a 2021-es imafüzetet összeállították, ez egy szerzetesi közösség nyugat Svájcban. Közösségi életüket meghatározó szempontok:

• a csendben, magányban Isten keresése
  – Az elindulásukról: az 1930-as években néhány református hölgy újra felfedezte, hogy az élet, a hitélet számára a csend milyen fontos. A csendben értjük meg az Isten Szavának tanításait és a hétköznapokban a csend hoz igazi gyümölcsöket.
  – napi fél órás közös csendes imádság a templomukban szép jele ennek
  – lelki napok, lelkigyakorlatok
  – hívnak kívülállókat is ennek megtapasztalására: “gyere a pusztába” – felhívással… Akár egyének akár csoportok a “csend házába” elvonulhatnak, és a nővérek lelki vezetését is kérhetik.
• nyitottság mindenki felé, ezért közösségük ökumenikus
  – kezdettől fogva jellemzi őket az egységre törekvés, az ökumené és az ezért való imádság, így régóta segítik az Egyházak Ökumenikus Tanácsának munkáját is
  – a nővérek összetétele ezért nagyon színes, jelenleg ötvenen vannak együtt akár református, evangelikus vagy más vallásúak is legyenek eredetileg
  – és nemzetközi, mert több országból vannak a nővérek
• a közös imádságok megteremtik az Istennel és egymással való egységet:
  – napi négyszer közös imádságra jönnek össze, ahol a Bibliára, mint ökumenikus kincsre különösen hangsúlyt helyeznek
  – de az Euchasztia ünneplése is fontos számukra (vö. Taizé-ben is az altemplomban van tabernákulum és rendszeres szentmise is, az ökumenikus istentiszteletek mellett). A jelenlegi szituációban (pl.koronavírus-járvány) a “csend házában” tartanak több Euchrisztia-ünneplést, amit csúcspontnak tekintenek.
  – Templomukban kiemelt helyet kap Andrej Rubljov híres és gyönyörű Szentháromság ikonja, amely az egységre törekvég kiindulópontja, hogy az egy Istenben három személy van, és mi is lehetünk sokfélék, de meg kell találnunk azt, ami közös.

Kik tehát ők? Ők a francia-Svájcnál lévő grandchamp-i ökumenikus szerzetesnővérek. Minél többet olvasunk róluk, annál nagyobb öröm és jó értelemben vett büszkeség tölthet el minket, hogy ilyen közösség van Svájcban.

A kezdetben egy lyoni katolikus pap sokat segített nekik, Paul Couturier. Ő 1940-ben így írt Geneviève anyának: “Ne távozzanak keresztények úgy a lelkigyakorlatról, hogy nem éreznek mély fájdalmat a megosztottság miatt, és eltökéltséget arra, hogy buzgó imádsággal és folyamatos megtisztulással munkálják az egységet […] Az egység kérdése számomra elsősorban és alap- vetően az ember belső irányultságának kérdése. Ezért megérti, mekkora fontosságot tulajdonítok az Önök kérésének és a lelkigyakorlatok tartásának. Buzgón könyörögjünk, azaz engedjük, hogy Krisztus szabadon áradjon bensőnkbe.”

Nemsokára kialakult egy szoros kapcsolat a franciaországi taizé-i ökumenikus szerzetes (férfi) közösséggel, annak alapítójával, Roger Schützzel. Roger testvér így írt: “Az egységért folytatott állandó küzdelem harmonikussá teszi az embert: a gondolathoz tetteket, a létezéshez cselekvés ad. Ezt az egyensúly úgy sajátítjuk el, hogy – lépésről lépésre – igyekszünk összhangban lenni azzal, ami a legjobb bennünk, és azzal, ami bensőnk legmélye: Krisztus bennünk.”   A taizé-i (férfi) szerzetes közösséggel tehát a grandchamp-i (női) szerzetes közösség szoros lelki kapcsolatot ápol.

Közvetlenül a második világháború után, annak hatására német és holland, majd indonéz, osztrák, kongói, cseh, svéd és lett nők csatlakoztak különböző felekezetekből a svájci és francia alapítókhoz. A közösség jelenleg mintegy ötven, különböző korosztályhoz tartozó tagot számlál.

Lelkiségük alakulásában segített a magyar Jálics Ferenc SJ jezsuita atya “kontemplatív lelkigyakorlatai” is, amiért szintén hálásak. amit külön hálásan kiemelnek, s amely a Bethesda lelkiségi mozgalom útján jutott el hozzájuk.

A grandchamp-i svájci nővérek 1952-ben átvették a taizé-i szerzetes-szabályzatot, amelynek a testvéri egymás felé fordulás, kiengesztelődés a lényegéhez tartozik.

 

 Két helyszínen vannak jelen (nyugat) Svájcban, a fő állomásuk az említett Grandchamp és a Bázel közeli Sonnenhofban vezetik még a „csend házát”, ahol látogatókat is szívesen fogadnak. Néhány nővér jelen van még észak-Franciaországban, Hollandiában is (és 2014-ig a Szentföldön is jelen voltak, ahová szívessen visszatérnének).

A nővérek környezettudatossága is érzékelhető módon fejlődött egy biokert telepítésével, környezetbarát termékek használatával, tudatos táplálkozással.

A közösségről lásd még:
– www.grandchamp.org/de vagy www.sonnenhof-grandchamp.org
– megvásárolható könyv: Mein Leben in Grandchamp (27.5 chf).

Befejezésül hadd álljon itt egy imádság, amit a nővérek minden nap elmondanak és egymásnak kívánnak. Ez az ima megtalálható az említett imafüzetben is:

“Imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy Isten országa eljöjjön közénk. Minden nap Isten igéje leheljen életet a munkába és a pihenésbe. Tartsa meg mindenben a belső csendet, hogy Krisztusban maradhassunk. Töltsön be a boldogságok lelke: az öröm, az egyszerűség és az irgalmasság.”

[1] A francia-Svájcnál lévő grandchamp-i ökumenikus szerzetesnővérek, lásd: www.grandchamp.org/de vagy www.sonnenhof-grandchamp.org